A mindössze 24 évet élt Guillame Lekeu csodálatos, hegedűre és zongorára írt szonátáját a híres belga hegedűs Eugene Ysaye mutatta be 1893-ban, egy évvel a komponista halála előtt. A három tételes mű időtartama 35 perc, azonban olyan csodálatos világba vezet minket, hogy ezt az időt nem érezzük hosszúnak. Csak ajánlani lehet a fiatal művészeknek, hogy ismerkedjenek meg ezzel a kompozícióval.

Mai szerzőnk tragikusan fiatalon, mindössze 24 évesen halt meg. César Francknál tanult zenét, és ezt a szonátáját 18 éves korában írta. A mű időtartama meghaladja az 50 percet, ezzel minden bizonnyal a leghosszabb cselló-zongora duók közé tartozik, de nem emiatt érdekes. Hanem... de ehhez meg kell hallgatni.

A mű másik különlegessége, hogy Vincent d'Indy, aki César Franck halála után volt Lekeu tanára, revideálta a kéziratot és befejezte a szonáta epilógusát.

Lekeu kamaraműveivel fogunk még találkozni, a tragikus sorsú komponista zenéje méltó a figyelemre.

Marcel Tyberg zenész családba született 1893-ban, Bécsben. Ezt a triót 1935-36-ban írta. A késő romantikus szerző 1944. december 31-én halt meg az Auschwitz Birkenau-i haláltáborban. Halála után műveinek kézirataAmerikába kerültek, nemrégiben Ernesto Mihich magángyűjteményéből kerültek elő, akinek apja barátságban állt Tyberg-gel. Ez a csodálatos trió mindenképpen megérdemli az újra felfedezést!

A felvételen Michael Ludwig. Roman Mekinulov és Ya-Fei Chuang játszik hegedűn, gordonkán és zongorán.

A magyar anyától és horvát apától származó zeneszerző hölgy 23 éves korában írta ezt a 4 tételes kompozíciót, melyben mint érett szerző áll előttünk. Az előadók: Olivier Triendl zongorázik, hegedűn Patrick Genet, mélyhegedűn Hans Egidi. gordonkán Mark Jaermann játszik.

A késő romantikus szerző második gordonka szonátája nagy lélegzetű, közel fél órás, 4 tételes mű. Pompás muzsika, egyfajta tisztelgés a nagy előd, Johannes Brahms közel fél évszázaddal korábbi, szintén Op. 99. hasonló műve előtt. Fiatal kamarazenészeknek erősen ajánlott, hálás darab. Felvételünkön Francesco Piemontesi zongorázik, gordonkán Maria Kilegel játszik.

Ugye ismerős a név? Pedig ez a Schumann, nem az a Schumann. Szonátánk szerzője, Camillo Schumann 1872 és 1946 között élt, tehát - többek között - a szintén híres névrokonokkal rendelkező Richard Strauss kortársának tekinthető. Zenéje késő romantikus, kellemes, hallgatható. Ezt a 3 tételes szonátát bárhol, bármikor szívesen meghallgatnám élőben is. Rápillantva az életkori adatokra akár valamilyen modernebb zenét is írhatott volna, ha "modern" komponista lett volna, de ebből a szonátából kiderül: nem volt az. Ezt azonban nem tudhatjuk be hátránynak, véleményünk szerint  majd' egy évszázad távlatából nincs jelentősége annak, hogy saját korában "haladónak", vagy "konzervatívnak" számított-e, a zenéje - és persze ez is szubjektív meglátás - bőven a meghallgatni érdemes kategórián belülre esik. Repertoár-problémákkal küzdő kamaramuzsikusok figyelmébe ajánlott darab!

Nagy lélegzetű, igazi romantikus muzsika. Ölelkező szólamok, ráérősen áradó melódiák, igazi koncert darab. Megérdemelné, hogy minél többször csendüljön fel a koncert termekben. Érdemes meghallgatni!

Dora Pejacevic, vagy ahogy Zenei Lexikonunk nevezi Pejacsevich Dóra Budapesten született. A Zenei Lexikon szemérmesen nem foglal állást nemzetisége tekintetében, ellenben a Wikipédia angol nyelvű szócikke egyértelműen horvát zeneszerzőként aposztrofálja a horvát apától és magyar anyától 1888-ban született komponistát. Az bizonyos, hogy a horvátok filmet is forgattak a zeneszerző hölgy életéről. Ahogy női karmesterből, női komponistából is keveset ismerünk. Itt bemutatott 4 tételes szonátája igazi romantikus muzsika, az előadók Christian Poltéra csellón és Oliver Triendl zongorán.

Vajon hányan hallották a komolyzene kedvelői közül Julius Reubke nevét? Pedig Liszt kortársa, sőt tanítványa volt. Apja orgonaépítőként,működött, az ifjú Reubke zenei tanulmányait Berlinben folytatta és a nagy Hans von Bülow kezdeményezésére kereste fel Lisztet Weimarban, hogy nála tanuljon. Mindössze 24 éves volt, amikor utolérte a halál Pilnitzben. Zongoraszonátájával emlékezünk rá. Meghallgatva a művet elgondolkodhatunk rajta, milyen életművet hozhatott volna létre, ha olyan hosszú élet adatik neki is, mint mesterének.