Sosztakoviccsal szemben elfogult vagyok: imádom a zenéjét. Elég változatos stílusban írt, mégis minden művéből kihallatszik egyedi hangja. Nem volt könnyű élete, mint művésznek. A szovjet korszakban a kottafejeknek is fülük volt, nem volt mindegy, mit ír le a szerző a vonalakra. Talán ezért van, hogy manapság is többször találkozunk zenekari műveivel, elsősorban szimfóniáival: ezeket kellően populáris stílusban kellett megírnia, hogy elkerülje a vádaskodásokat. Kamarazenéjében jobban adhatta önmagát. Ezek az opuszok talán nehezebben nyílnak meg a hallgató előtt és sokkal komorabb hangvételűek, ami nem véletlen. A korszak sok művészt és egyszerű embert tett tönkre, vagy taszított a pusztulásba.

A vonósnégyest kedvelte, számos ilyen művet alkotott. Ezt a művét a Dudok kvartett adja elő, akiket már láthattunk korábban. A holland fiatalok értően tolmácsolják a remekművet.